Essere libera

Nos, íme a b betű.:D
Mostanság igen butának érzem magam, mivel el kezdtem "zaklatni" egy csodafiút:D
Nos, ha olvassa, (nem hiszem:D), leszögezek pár dolgot:
ad 1: Nem vagyok a fanatikus rajongótok, csupán 3 szám alapján ítéltelek meg Titeket:D
ad 2: Őrült sem vagyok, csak kicsit túl nagyszájú, hiperaktív, és közvetlen, ennél fogva idegesítő:D

És rohadt beteg vagyok. Egyszerűen egy nagy kupac mosott szarnak érzem magam, és itthon azt hiszi drága családom, h lógni akarok. Jóvicc. Meg hogy én mennyit hiányoztam. Ha jól tudom, kábé 2 hetet hiányoztam múlt félévben...ikszdé.
Ráadásul ez most ÚJ félév, most minden nullázódik, és könyörgöm, 3 napra csak otthon maradhatnék, hogy ne dögöljek meg minden alkalommal.
Ma kábé 20 ember hülyézte le anyámat.  És sajnos most egyet kell velük értenem.
Ma konkrétan úgy reszkettem, hogy sztem lázam is volt. itthon megmértem, és 37,7 volt. De merek én vmit is mondani?
Végülis nincs gond, csak anyám közölte velem reggel, hogy nehogy haza merjek jönni előbb, és nehogy elmenjek orvoshoz.
Na az orvoshoz menés, az is vmi hót vicces dolog.
Tegnap épp nézte, h mikor vihetne engem orvoshoz, ezután közölte, hogy nincs kedve megint rendelőben csücsülni. Értitek? Egy ANYA ilyet mond a GYEREKÉNEK, holott sztem az lenne a logikus, hogy a széltől is megóv.

Ha nekem lesz gyerekem, sosem fogom a közelébe engedni, mert a végén az lesz, h a kölyökből 3 vasrúd áll ki, leégett a fél arca, elütötte 2 kocsi+rubeolája van. De én csak nyugodjak meg, mert csak lógni akar.

Úgy döntöttem, ezentúl címnek mindig az ábécé betűi szerint haladok... Lássuk, meddig jutok el:D
Mielőtt a logikát keresnéd ebben a döntésemben, hát itt olyan nincs!:D
Szép volt ez a mai nap. Fagyiztam, és végül kaptam egy Són-ölelést:)
Az ilyen pillanatokért szeretek élni.
Ami magamat is meglepett, hogy most már milyen könnyedén tudok beszélni ARRÓL.
Mármint, csak így simán eldaráltam nekik, és szemem se rebbent.
Pedig lélekben már a ralálra rímelő dologra vágytam...és örülök, hogy nem történt semmi.
Szóval, örülök, hogy most jó dolog élni:)
Igazából akkor nagyon padlón voltam, de az elmúlt 1 évben rohadt sokat szenvedtem. De nem adom meg senkinek az örömöt, hogy leírjam, miért.
Aztán megismertem ezeket a csodálatos embereket (osztályomat), és kezdett minden rendbe jönni. Tudtam emberekben bízni, sőt, közel engedni magamhoz. (néha túlságosan is:D)
Bár az elmúlt évnek is volt előnye. Lelkiegben óriásit fejlődtem.
Bár inkább ne kellett volna, de már ez olyan mindegy.
Szóval a csodálatos embereknél tartottam:)
Tényleg nagyon jól éreztem/érzem magam velük:) És szépen megismertem csodálatos embereket más osztályokból. És meglepetésemre csodálatos tanárokat is. Sokat fejlődtem általuk. Bár ez a csodálatos tanárok eléggé furi az én számból. Mivel pedagógusok sarjai/leszármazottai vagyok.:D
És én mindig arra törekedtem, hogy észrevegyék a többiek: a tanár is ember.
Mert tényleg rossz nekünk, hogy ha a tanár feleltet, vagy dogát irat, és nem lesz jó jegyünk, ezáltal utálni fogjuk és szétszivatjuk, de az sem jó, amikor anyukám hazajön hulla fáradtan, és teljesen összeomolva meséli, hogy a mai nap során hány gyerek akasztotta ki, ezen felhergeli magát, hogy biztos sz@r tanár, és rajtunk tölti ki az idegességét.
pedig könyörgöm, anyám csak szolfézst tanít, és akinek nem megy, azt sem utálja, mert miért utálná. Mindenkit szeret, és mindenkivel jóindulató és kedves.
A többi tanár sem másmilyen. Legalábbis többségben. Szerintem nagyon kevés tanár van, akik nem valóak pedagógusi pályára. Sajnos azért van. De az esetek nagy részében nem a tanár utál Téged, csak már nagyon fáradt és rossz kedvű. Innen is látható, hogy ember:D

Foggalmam nincs, hogy jutottam el idáig.

Úgy gondoltam, ma nagy bejelentéseket és fogadalmakat teszek.

1., mostantól minden nap írok, még ha egy kicsikét is, de minden nap. Legalábbis igyekszem.

2., megváltoztatom a blogom kinézetét. Ez a bugyi rózsaszín engem toszottul irritál, és eddig a lustaságom akadályozott meg a váltásban, de majd most. Tényleg. :)

3., sokat fogok eljárni szórakozni, mert megérdemlem. L'oreal.

:D

4., nem leszek ilyen elvont. Sokat fogok beszélgetni a családommal, hogy megértsék végre, mi zajlódik le bennem. Ezen a téren egyébként már sokat fejlődtek:)

5., Még mindig elég határozatlan avgyok és befolyásolható. Keményebb leszek. Most ne nevess, sikerülni fog:)

6., nem fogom a hülyét játszani egyes emberek előtt. Megmondom nekik, amint vége.
/ezt csak egyes emberek értik/

7., Vajon miért rakok minden szám után vesszőt? Miért kellett 6 ígéretet leírni, hogy ez szembetűnjön?

8., az előzőhőz: Nem fogok annyi kérdést fel tenni, de ha mégis, megválaszolom őket:)

Itt az Árpi, és én itt ülök pizsamában:D Izgalmas, mi?:D
Egyébként az előbb egy rakat képet raktam föl, éssenki nem kommentál:D Szóval ismerőseim: Kommentáljatok Istvánhoz, a macskámhoz, és hozzám isxD A kritikát is elfogadom:D
 
Arrivederci!:D

Vége az Istvánnak:( legalábbis egy jó darabig. A tanárok persze rögtön lecsaptak ránk... hiába volt felmentésünk péntekre. No comment.
Mindenesetre nem lett belőle nagy tragédia. A morfémákat régóta tanuljuk, tehát az ellen nem lehetett kifogásunk:D
A jövő idő pedig nem volt nehéz, Ellával hamar megtanultuk:)
Szóval végülis semmi gond nem lett belőle.
Nekem inkább az fájt, hogy Esztert olyan rég láttam. Nekem pedig Ő az egyik kedvenc osztálytársam:D
Ugyanis (szerintem), az osztályt két részre lehet osztani: Az igaz emberek csoportjára, akiknek vannak mély gondolatai, és lehet velük őszintén beszélgetni, és a még fejlődésben lévőekre, vagy nem is tudom, hogy mondjam.
Nos, Eszter határozottan igaz ember:) Mély gondolatokkal. És akinek mély gondolatai vannak, annak fontos a mondanivalója. Akinek pedig fontos a mondanivalója, azzal jókat lehet beszélgetni. És tartalmasakat. Szerintem azzal mindenki egyet ért, hogy akinek vannak gondolatai, az fontossá válik az emberek számára:)
Nos, azért az osztályunk becsületére mondva, a fejlődésben lévő emberek semmivel sem rosszabbak:) Visszatérve a témára, van pár kérdésem, amire, ha valaki tudja a választ, kérem, ne tartsa magát vissza:D
Csupán még nem mernek mély gondolatokat hangoztatni? Vagy nincs is nekik olyan? Vajon ki dönti el, hogy ki milyen? Az ember eldöntheti magáról, hogy az? És vajon mindenki látja ezt az éles határt, vagy csak az, aki mély emberekkel barátkozik?:D
na, ezen megint rágódhatok. Főleg, hogy lehet, sőt, valószínű, nincs is igazam ebben a témában. Mármint, hogy ki milyen mély. Egyszerűen csak az emberi természettől és a kapcsolatoktól függ, ki mennyire tud megnyílni lelkileg. Az érettséget nem keverném bele. Mert nem hinném, hogy egyik osztálytársam is érettebb lenne a másiknál.
Sokáig azt hittem magamról, hogy én az vagyok. Mármint érett. De néha szembesülnöm kell azzal, hogy még milyen hosszú előttem az út. Mint mindenki előtt.
Most mennem kell, pedig nem érzem befejezettnek ezt a bejegyzést. És olyannak sem, amit mernék publikálni. Kérek mindenkit, aki olvassa a blogom, (ha van olyan:D), hogy közben ne felejtse el, hogy ezt egy 15 éves lány írja. Tehát ne várjon tőlem igaz és mély gondolatokat. Nézd el nekem, hogy még fejlődésben vagyok:)