Vége az Istvánnak:( legalábbis egy jó darabig. A tanárok persze rögtön lecsaptak ránk... hiába volt felmentésünk péntekre. No comment.
Mindenesetre nem lett belőle nagy tragédia. A morfémákat régóta tanuljuk, tehát az ellen nem lehetett kifogásunk:D
A jövő idő pedig nem volt nehéz, Ellával hamar megtanultuk:)
Szóval végülis semmi gond nem lett belőle.
Nekem inkább az fájt, hogy Esztert olyan rég láttam. Nekem pedig Ő az egyik kedvenc osztálytársam:D
Ugyanis (szerintem), az osztályt két részre lehet osztani: Az igaz emberek csoportjára, akiknek vannak mély gondolatai, és lehet velük őszintén beszélgetni, és a még fejlődésben lévőekre, vagy nem is tudom, hogy mondjam.
Nos, Eszter határozottan igaz ember:) Mély gondolatokkal. És akinek mély gondolatai vannak, annak fontos a mondanivalója. Akinek pedig fontos a mondanivalója, azzal jókat lehet beszélgetni. És tartalmasakat. Szerintem azzal mindenki egyet ért, hogy akinek vannak gondolatai, az fontossá válik az emberek számára:)
Nos, azért az osztályunk becsületére mondva, a fejlődésben lévő emberek semmivel sem rosszabbak:) Visszatérve a témára, van pár kérdésem, amire, ha valaki tudja a választ, kérem, ne tartsa magát vissza:D
Csupán még nem mernek mély gondolatokat hangoztatni? Vagy nincs is nekik olyan? Vajon ki dönti el, hogy ki milyen? Az ember eldöntheti magáról, hogy az? És vajon mindenki látja ezt az éles határt, vagy csak az, aki mély emberekkel barátkozik?:D
na, ezen megint rágódhatok. Főleg, hogy lehet, sőt, valószínű, nincs is igazam ebben a témában. Mármint, hogy ki milyen mély. Egyszerűen csak az emberi természettől és a kapcsolatoktól függ, ki mennyire tud megnyílni lelkileg. Az érettséget nem keverném bele. Mert nem hinném, hogy egyik osztálytársam is érettebb lenne a másiknál.
Sokáig azt hittem magamról, hogy én az vagyok. Mármint érett. De néha szembesülnöm kell azzal, hogy még milyen hosszú előttem az út. Mint mindenki előtt.
Most mennem kell, pedig nem érzem befejezettnek ezt a bejegyzést. És olyannak sem, amit mernék publikálni. Kérek mindenkit, aki olvassa a blogom, (ha van olyan:D), hogy közben ne felejtse el, hogy ezt egy 15 éves lány írja. Tehát ne várjon tőlem igaz és mély gondolatokat. Nézd el nekem, hogy még fejlődésben vagyok:)