...hogy most vége ennek a periódusnak az életemből. Nem látom már értelmét, hogy írjak.
Nem az vagyok aki voltam mikor elkezdtem, de az sem aki szeretnék, és ez mérhetetlenül zavar:)
Átmenet vagyok a blogeleji énem és a valós énem között, bár ez elég elcsépelt.
Most elmegyek. Egyszer talán visszajövök. De most csak abban tudok reménykedni, hogy volt legalább egy embernek egy olyan pillanata, amikor egy gondolatomat legalábbis tudta értékelni, vagy nem nevetett ki.  Nevetséges kimondani, de szeretlek, és sosem foglak elfelejteni, kicsi blog:)

"So long and thanks for all the fish!":):D