Ma úgy döntöttem, hogy egy mindig aktuális témát, már szinte lerágott csontot fogok feszegetni.:)

A szerelem az, amiből mindenkinek része van az életben. Az első szerelem az, ami még talán a legártatlanabb, legőszintébb egy lány életében. Vagy nem.
Én erről nem tudok nyilatkozni, mivel nem volt még benne részem.
Ez csak egy elképzelés részemről.
Sokszor kértem a sorsot, hogy adja meg, de aztán mindig arra jutottam, felesleges.
Mert talán oka van annak, hogy még nem. Mert ugyanígy gondolom azt, hogy miért van egyoldalú szerelem. Nos, nekem még olyanom sem volt:)
Rajongás volt. De más nem.
Sok fiú állítja, hogy volt az ő oldalukról velem szemben. A dolog érdekessége, hogy nagyrészükkel nagyon jó barátságban vagyok azóta, és amikor tudtam, hogy éreznek irántam állításuk szerint, akkor voltam a legjobb barátaik. Mert az is ey olyan hülyeség, amikor az ember azért kerül valakit, mert az szereti. csak tisztázza a dolgot az illetővel. Úgyis felfogja. Szerintem.
Szóval az egyoldalú érzelmeknél tartottam. Ha nem lennének, ki tudná értékelni az igaz szerelmet? Nem lenne benne semmi különleges. Hisz naponta találkoznánk olyannal, akivel vonzódunk egymáshoz. Itt egy újabb. És akkor mi van?
És hát az is fontos, hogy az ember fogja magát, és túljusson a fantáziálásokon, amikor is elképzeli, hogy Brad Pittel smárol, vagy a suli legmenőbb fiújával járnak.
Meg ne keseregjen azon, hogy milyen a külseje. Ilyen. És kész. El kell fogadni.
Különben hogy akarjuk elérni, hogy elfogadjon minket valaki, ha mi sem tudjuk magunkat?
És ez a legjobb dolog a világon. Amikor az ember ezt mind belátja. Mert ezek is csak olyan dolgok, amik felemésztenek minket, és amiket mi teremtettünk.
Mert egyszerűen felesleges. Az embernek annyi minden gondja van. Minek újat kreálnia?
Szóval a szerelem. Egyszer majd jön.